„Drága szüleim,
Tudom hamarabb ígértem, hogy írok nektek. Kivontak a keleti frontról, és átvezényeltek minket Prága alá. Két hét menetelés után, két nap pihenő következett. A postát csak begyűjtötték, de az akciónk titkos volt. Most már az akcióról is irhatok, mert átjut az ellenőrzésen.
Két nap pihenő után megérkezett Krotinger tábornok. Igen apa, tábornok. Visszahelyezték az eredeti rangjába. Személyesen készített fel minket a támadásra. Hamarosan megkapjátok a hivatalos hírt is: előléptettek. Immáron hadnagy vagyok. Nem örülök neki maradéktalanul, mert még nem tudjátok mi történt a pihenő után. A tábornok elosztotta a katonáit: laza láncba szerveződve támadtuk meg a konvojt. Mayers ezredeshez osztottak be. Feladatunk a fedezés és beékelődés az ellenség közé. A terepviszonyokat alaposan ismerték, szó szerint kell érteni: két fa közötti távolságot lépésre pontosan tudták. Elmagyarázták a feladatunkat: a teherautó sofőröket és a platóról érkező katonákat kellett lelőni. Fedezve ezzel, a támadó Krotinger tábornokot. Nem szépítettek egy pillanatig se a vezetők. Elmondták, hogy nagyjából háromszoros túlerővel fogunk szembe nézni. Tábornok az élére állt a támadásnak, nem húzódott vissza, mint a többi ismert tábornok.
Amit eddig tudtatok, írtam a háborúról, azt felejtsétek el. Ennél sokkal borzalmasabbal kellett szembenéznem. Alapfeladat a teherautó sofőrök lelövése. De nem ezekre számítottunk. Még a tábornok is meglepődött: 14-17 éves gyerekek vezették az autókat. Egyszerűen nem tudtam meghúzni a ravaszt. Egészen addig, míg a kiszálló gyerek egy bajtársamat le nem lőtte. Elsőként lőttem, ezzel megindítva a mészárlást. Az első 25-ös tárból 23 célpontot ért. Két további tár kiürítése után, megjelentek a fedező tankjaik. Ekkor voltunk mi hátul bajban. Mayers ezredes kettéválasztotta a csapatot. Nekem vele kellett mennem. A puskát gépfegyverre cseréltem. A tankokat fel kellett tartanunk, míg a kétcsövű druhanin oda nem ért. Rohantunk a tankok közé. Miller mellettem rohant a rakétavetővel, térdelt és… meghalt. Lelőtték. Felkaptam a rakétavetőt, nem tudtam miért. Bekapcsoltam, és a hátul lévő Leopárd 3-mast megcéloztam. Mayers ezredes fedezett a két tank közötti elszórt ellenség miatt. Elindítottam a rakétát, eldobtam és mentettem magam. Teli találattal csapódott be a rakétám. Felrobbant. Másodperceken múlt az életünk, de befutott a rejtegetett druhanink. Egymás után intézte el a felét. A másik felét menekülés közben tette ártalmatlanná. Utólag megtudtam, hogy mindegyiket direkt máshol sebezte meg. Így 3-4 darabból egyet mindenféleképpen összerakhatunk.
Visszatérve a csatára, visszamentem Mayers ezredes oldalán az eredeti helyszínre. A beékelődés és a fedezet sikerült. Négyórányi tűzharc keletkezett még. Kétszáznál több embert öltem meg még. A tárakat egymással cserélgettük. A tábornok kétszer mentette meg az életem, ugyanakkor én is egyszer az övét. A konvojt lekapcsoltuk. Körülbelül ***** foglyot ejtettünk. A teherautókon érdekeset találtunk az élelmiszer mellett: egy ***** és még *****.
Ezekkel fordíthatunk a háborún!
A csata végeztével visszatértünk Prágába. Ahol a táborban előléptettek. Továbbra is Krotinger tábornok emberei vagyunk. A társaság 60-70% tért vissza csak. Nagyjából ***** nap múlva tovább indulunk.
Szeretettel gondol rátok, fiatok.
Eler Hank, mesterlövész hadnagy.”
Katonai postaszolgálat megjegyzése: a levél cenzúrázásra került!
